(Egyes felfogások szerint hasonló módon keletkezik a gy és a ty is, ti. a d zárhang és a j réshang, illetőleg a t zárhang és a j réshang vesz részt az affrikáta létrehozásában. Ilyen alapon az n zárhang és a j réshang összeolvadása is eredményezhetne affrikátát, az ny -et, és minden lágy, jésített hangot is annak kellene tekintenünk. ) Vannak nyelvek, amelyekben a kemény és a lágy mássalhangzók is párokat alkotnak, ez a jelenség a magyarban csak szórványosan van jelen ( n-ny, d-gy, t-ty, nyelvjárásokban l-ly). Ha a magyarban a gy és a ty kemény párja, a d és a t biztosan zárhang, akkor tekintsük a lágy hangokat is zárhangnak. Különleges a képzése az r és az l hangunknak: az r a magyarban úgynevezett pergőhang, amelyet a nyelv pergő mozgásakor keletkezett többszörös akadállyal képezünk (vannak nyelvek, amelyekben ez a pergő mozgás sokkal enyhébb, vagy nem a nyelv, hanem az uvula végzi), az l -et pedig a nyelv két oldalán keletkező résen át kiáramló levegő segítségével tudjuk képezni. A skálát színesítik az ún.
Mássalhangzó-összeolvadásról akkor beszélünk, amikor két különböző mássalhangzó a beszédünk során összeolvad egy harmadik mássalhangzóvá. A mássalhangzó-összeolvadásnak három esete van. Első eset: Amikor a t, az n és a d végű igékhez kapcsolódik a j-vel kezdődő birtokos személyrag vagy személyjel, a felszólító mód j-je és a j-vel kezdődő tárgyas személyrag. Ilyenkor a t és a j ty-vé, az n és a j ny-nyé, a d és a j pedig gy-é betűvé olvad össze. Példák: ker tj ük ⇒ kiejtve: ker ty ük Tehát a t mássalhangzó és a j birtokos személyrag ty hanggá olvadt össze. baná nj aik ⇒ kiejtve: baná nny aik Ebben a szóban az n mássalhangzó és a j birtokos személyjel nny hanggá olvadt össze. ká dj uk ⇒ kiejtve: ká ggy uk Itt a d mássalhangzó és a j birtokos személyrag ggy hanggá olvadt össze. Második eset: Amikor a t és az sz, a d és az sz, illetve a gy és az sz mássalhangzók találkoznak, akkor általában hosszú c hanggá olvadnak össze a kiejtés során. Példák: lá tsz ⇒ kiejtve:lá cc mara dsz ⇒ kiejtve:mara cc e gysz er ⇒ kiejtve: e cc er Harmadik eset: Amikor a t és az s, a d és az s, illetve a gy és az s mássalhangzók találkoznak, akkor általában rövid vagy hosszú cs hanggá olvadnak össze a beszédünkben.
: rongy, ejtsd ronygy. A hasonulásnak azt a formáját, amelyben valamely hang egy szomszédos másikhoz több képzésmozzanat tekintetében is alkalmazkodik, s az egymás mellé kerülő eltérő hangok egyikének hosszú változata jön létre, teljes hasonulásnak nevezzük. A teljes hasonulás kiejtésben történő hangkapcsolat hatására létrejövő változás, mely ejtésformát az írott változat olykor nem jelöli (jelöletlen teljes hasonulás), más változatát viszont a helyesírás is követi. Ez utóbbi meghatározott alaktani körülményekhez kötődik (jelölt teljes hasonulás). Jelöletlen hasonulásra példa: község, ejtsd kösség; bátyja, ejtsd báttya. Jelölt teljes hasonulásra példa: öttel, széppé, olvassuk, hozzad, azzal, ettől, ennek. b) Összeolvadás Ha két egymás mellé kerülő különböző minőségű mássalhangzó úgy hat egymásra, hogy mindkét hang elveszti eredeti minőségét, és a két hang helyett egy új minőségű mássalhangzó keletkezik, összeolvadásról beszélünk. Példák: csalá dj a (d+j), ejtsd: csalá ggy a; a dsz ( d+sz), ejtsd: a cc.