Végül e párharcban Csányi kerekedett felül, de ő talán a kivétel, aki erősítette az 1990-es évek privatizációs hullámának szabályát. Stiller Ákos / Bloomberg / Getty Images Hol vannak ebben a történetben az egymást követő, 1990 után immár demokratikusan választott kormányok és az állam? "A modern államhatalom nem más, mint az egész burzsoáosztály közös ügyeit igazgató bizottság" – olvashatjuk a Kommunista Kiáltványban. Gerőcs könyvében kitüntetett szerep jut az államnak, és annyiban követi a fenti idézet szellemét, hogy az államot elsősorban elitképződménynek tekinti. Gerőcs leírásában a demokratikus politikának még 1989 után is kevés szerep jut az események alakításában, a kékgalléros munkásság passzív szereplőként jelenik meg, amit "rugalmasítani" kell a tőkevonzás érdekében, a társadalom egyéb, Magyarországon a választásokon igen fontos szereplői (nyugdíjas állampolgárok) pedig egyáltalán nem. Gerőcs könyvének erőssége ezzel szemben annak bemutatása, hogy a "burzsoáosztály" nem egységes, nincsenek feltétlenül "közös ügyei", és ezért az állam szerepe az, hogy közvetítsen a sokszor ellentétes érdekű tőkefrakciók között.
Gerőcs élénk leírást ad a rendszerváltás hajnalán ugrásra készen álló szereplőkről, hiszen pont a kádári reformok miatt a piacgazdaság nem érte teljesen felkészületlenül egyikőjüket sem. A szereplők közül végeredményben a nemzetközi nagyvállalatok, a multik kerültek ki legerősebben. A hazai tulajdonú ipari nagyvállalatok egyre kevésbé voltak képesek hozzáférni nemzetközi piacokhoz, részben technológiai lemaradásuk miatt. Ezért vagy eltűntek, vagy nyugati tulajdonba kerültek, vagy a nemzetközi vállalatok alsóbb szintű beszállítóiként működtek tovább. A nemzetközi tőke emellett egyre inkább zöldmezős beruházásokkal jelent meg, nem pedig barnamezős beruházásokkal (már meglévő termelési egységek felvásárlásával). Erős kisebbségként bizonyos szolgáltató ágazatokban (bankrendszer, energiahordozók) a magyar menedzseri-kvázi tulajdonosi réteg is meg tudta őrizni pozícióit, sőt regionális tényezővé tudott válni. Hogy sokszor mennyire csak egy hajszálon múlott a magyar vállalatvezetők túlélése, arra jó példa a könyvben is említett Bokros Lajos – Csányi Sándor párharc, ahol Bokros az OTP-t külföldi befektetőknek egyben szerette volna eladni, ami több bevételt hozott volna az államkasszába, viszont a Csányi által vezetett hazai menedzsment autonómiáját legalábbis csökkentette volna.
De ha könyvelünk valaminek a T oldalára, akkor kell egy K oldali könyvelési tétel is. A zárásnál ez a zárómérlegszámla lesz. Ha szeretnél még gyakorolni, regisztrálj alul és e-mailben küldök példát! Ha másoknak is ajánlaná d az oldal, kérlek nyomd meg a tetszik gombot!
Ez a neokonzervatív (vagy neoliberális) offenzíva változó mértékben, de a nyugati blokk minden országát átalakította, és annak sikerét igazolta 1989-re a keleti blokk összeomlása is. Magyarország 1989-ben tehát egy olyan világgazdaságba illeszkedett be, amelynek újak voltak a játékszabályai az olyan kis méretű és közepes fejlettségű országokra nézve, mint Magyarország. Kölcsényi Zoltán / Fortepan Flórián téri villamosmegálló 1989-ben Budapesten, háttérben a Vörösvári úti lakótelep házai. Mik voltak ezek a játékszabályok és mihez képest voltak újak? Röviden összefoglalva, az új bölcsesség az volt, hogy meg kell nyitni a nemzeti piacokat, de közben lehetőleg úgy, hogy többet exportáljon az ország, mint amennyit importál. Ez az exportorientált szemlélet szemben állt az 1970-es évekig – az amerikai érdekszférában is megengedett és elterjedt – importhelyettesítési modellel, amely a helyi tulajdonú és helyi piacra termelő iparfejlesztést helyezte előtérbe az exportlehetőségek kiaknázása helyett.
Ma folytatjuk a Tanfolyam második részével. Az elsőt láttad már? Ha még nem, akkor katt ide, s nézd meg azt előbb! Ma megnézzük, hogy az egyszerű és az összetett gazdasági eseményeknek milyen csoportjai vannak, s azok mit is jelentenek. Szó lesz az eszközkörforgás, a forráskörforgás, a tőkekivonás és tőkebevonás (eszközkivonás, eszközbevonás) eseményekről is. Lássunk is neki a mai leckének! I. Egyszerű gazdasági események Ezek a gazdasági események csak két számlát érint, vagyis csak a vagyon nagyságára, összetételére hatnak, a jövedelmi helyzetre viszont nem. 1. ) Eszköz összetétel változás Ebben az esetben "Eszköz nő, eszköz csökken", tehát két számla változik, az egyik eszköz számla nő, a másik számla is eszközszámla, s az csökken: E (+) = E (-) Lássunk egy példát! Anyagvásárlás készpénzért 1000 Ft értékben: T: 21-22. Anyagok 1. 000 K: 381. Pénztár 1. 0000 2. ) Forrás összetétel változás Ebben az esetben "Forrás nő, forrás csökken", tehát két számla változik, az egyik forrás számla nő, s a másik számla is forrásszámla, s az csökken: F (+) = F (-) Szállító kiegyenlítése rövid lejáratú hitelből 1.
Sitty-sutty, félóra előkészítő munka után neki is kezdhetünk az érdemi résznek! Számlasoros könyvelés könyvviteli számlákon Idősoros könyvelés naplóban Főkönyvi kivonat Záró mérleg a) könyveljük le a nyitást idősorosan és számlasorosan Ezt látod piros színnel. Az idősoros könyvelés, amit a naplóban találsz, itt kronologikusan, január 1-december 31-ig könyvelünk. A számlasoros könyvelés pedig a könyvviteli számlákba történő beírást jelenti. Kezdjük most a számlasoros sal! Tanultuk, hogy az eszközöket a T oldalon kell megnyitni. Látod, hogy a nyitómérlegben szereplő összegeket átmásoltam ide, egy Ny) betűvel jeleztem, hogy ez a nyitó érték. Igen ám, de, ha visszaemlékszel arra, amikor a könyvelési tételek szerkesztését néztük, minden gazdasági eseménynek "két lába" van, vagyis, ha valahová a T oldalra könyveltük, akkor valaminek a K oldalára is oda kell írnunk. Na erre való a nyitómérlegszámla, aminek a K oldalán látod az eszközök nyitáskori értékét. A források ellentétesen működnek. Nyitó értéküket a K oldalra kell felvezetni, de, ha egyszer lekönyveltük valaminek a K oldalára, akkor valaminek a T oldalára is oda kell biggyesztenünk.