Radnóti Miklós: LEVÉL A HITVESHEZ A mélyben néma, hallgató világok, üvölt a csönd fülemben s felkiáltok, de nem felelhet senki rá a távol, a háborúba ájult Szerbiából s te messze vagy. Hangod befonja álmom, s szivemben nappal ujra megtalálom, hát hallgatok, míg zsong körém felállván sok hűvös érintésü büszke páfrány. Mikor láthatlak ujra, nem tudom már, ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár, s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék, s kihez vakon, némán is eltalálnék, most bujdokolsz a tájban és szememre belülről lebbensz, így vetít az elme; valóság voltál, álom lettél ujra, kamaszkorom kútjába visszahullva féltékenyen vallatlak, hogy szeretsz-e? s hogy ifjuságom csúcsán, majdan, egyszer, a hitvesem leszel, - remélem ujra s az éber lét útjára visszahullva tudom, hogy az vagy. Hitvesem s barátom, - csak messze vagy! Túl három vad határon. S már őszül is. Az ősz is ittfelejt még? A csókjainkról élesebb az emlék; csodákban hittem s napjuk elfeledtem, bombázórajok húznak el felettem; szemed kékjét csodáltam épp az égen, de elborult s a bombák fönt a gépben zuhanni vágytak.
Másutt így szólt róla: "…a megközelíthetetlenség legzavarbaejtőbb példányának láttam. (…) Okos lány volt, őszintén érdekelte nem csak az irodalom, de minden műveltséganyag, s közben elegáns, sőt, tündöklően szép lány is volt. Mégis, ahogy bájos szemöldökét felvonta, ahogy a száját keserédes kifejezéssel csücsöríteni tudta, valahogy úgy, mintha biggyesztené – az embernek mindig az volt az érzése, hogy valamilyen illetlenségért kap tőle megrovást, amit egyébként néha szóban is közölt. " Gyarmati Fanni nemcsak szerelme, hanem igazi társa, barátja, méltó szellemi társa és első kritikusa volt Radnótinak – írja Ferencz Győző irodalomtudós Radnóti Miklós élete és költészete című könyvében, amelyben számos dokumentumot és visszaemlékezést közölt a költő feleségéről, kettejük nem mindennapi kapcsolatáról. Radnóti 1927-től kezdve "1944 őszén bekövetkezett haláláig egyenletesen ontotta Fannihoz írt verseit, amelyek érzelmi hevességtől, romantikus rajongástól és erőteljes szexuális vonzódástól lüktettek. "
A napló kéziratba való átültetése a 70-es-80-as években történt meg: Radnótiné maga gépelte le a teljes anyagot, később egy volt gyorsíró-tanítványát is bevonta a munkába. Számtalan érdekesség közül lehetne szemezgetni, ha be szeretnénk mutatni a Naplót, de itt és most egy olyan témát választok, amely egyrészt hű marad az Ez egy chopper, édes blog alap tematikájához, másrészt talán kevéssé ismert a nagyközönség előtt is. Modern nők Ferencz Győző, aki a kéziratokat sajtó alá rendezte, említette meg egy Magyar Narancs-interjúban, hogy Gyarmati Fanni nemzedékéből mintegy hetven nő jelenik meg a Naplóban. Ők olyan modern nők, akik tornáznak és síelni járnak, meztelenül napoztak-emellett persze munkába jártak, és aktívan bekapcsolódtak az irodalmi-politikai közéletbe is. Fanni is közéjük tartozott. Összeszedtem pár érdekességet, hogy mi mindennel foglalkozott ez a modern, az egészségére is figyelő, különleges nő: 1. Szívesen járt teniszezni. Már naplója elején egy júniusi bejegyzésben a következőket írta: "Délután először teniszezü öröm, hogy megy egész jól, és nem vagyok nagyon ügyetlen, és olyan boldogság érezni a testemet feszülni és keményedni, és hogy van társam mindehhez.
Így készül az új csend és a csendből odafent sziszegve eső hatnapos esső, mely elmossa a makkot s mint fekete szallagot, úgy köti ránk a novembert. (1934) Forrás: Színhá, kö, 168 óra, MTI
Az évek múltával aztán a történelmi események érthető módon egyre inkább beszüremkednek a Napló személyes feljegyzései közé. A háború árnyékában élő házaspár mindennapjait erőszak, nélkülözés, kiszolgáltatottság és embertelen törvények tucatjai teszik mind nehezebbé. Nem sokkal azután, hogy férjét, Radnóti Miklóst harmadszor is elvitték munkaszolgálatra, Gyarmati Fanninak hónapokig kellett bujdosnia, Budapestre visszatérve pedig megdöbbentő lélekjelenléttel és energiával próbálta megmenteni a családját. A tragédia azonban – mint tudjuk – mégis bekövetkezett. Gyarmati Fanni saját bevallása szerint azért kezdett a naplóírásba, hogy nyoma maradjon mindannak, ami kettőjükkel történt. A megrázó és páratlan értékű szöveg két kötetben kerül az olvasók elé.
Dicsérlek zöldelő! a mélyből törsz elő s messze síkra áradsz, te áradó! A fénytől szinte vak csordák tolonganak s csupa zöld ragyogás a legelő. Te öntözöd, folyó! s a földig roskadó fákról szedegethet a kolduló, a vándorló szegény, aki a kőkemény rend alján háborog s villongva nő. Hempergő jóság vagy, termést bőséggel adj, tömöttre tömd a csűrt, adakozó! Dicsérlek zöldelő Nilus, illatozó! a mélyből törsz elő s a naptól lángoló messze síkra áradsz, te áradó! te bőven áradó, halaktól hemzsegő, hajóktól duzzadó, partokra szökkenő búgó szelídség, feltörő harag! téged dicsér a hold s téged dicsér a nap!
Jöjjön csak velem – mondja az, és cipeli magával a szemközti Albrecht laktanyába, ahol már zászlós, hadnagy, hadapród őrmester meg más katonák fogadják, rárivallnak: na, koszos zsidó, majd megtanítunk. Vigyétek! Erre belökik egy sötét zárkába, ahol csak pár percig marad, de előzőleg mindent elvettek tőle, holmiját, cipőfűzőt, nadrágtartót stb. Két munkást talál bent, akik gyorsan elmondják, hogy hadiüzemben béremelést kértek, azért kerültek ide, tulajdonképpen a Margit körúton kellene lenniük, de ott már nincs hely, azért hozták ide őket. Aztán kiviszik egy másik szobába, ahol egy borbéllyal kopaszra nyíratják, mondván, hogy tetves zsidó, úgy kell neked. Guggolva kell tűrnie a műveletet, aztán saját magának kell elsöpörni, eltakarítani a levágott hajat, sőt még 60 fillért is fizetnie a borbélynak. Aztán kivezénylik az udvarra, hátulról fejbe verik, és jó óra hosszat vagy még tovább a legszörnyűbb gyakorlatoztatást csinálják, főleg bukfencezést a puszta földön, aztán hason csúszást, feküdj-öt, mikor már nem bírja, akkor megrugdossák és közben hoznak be másik kettőt, azzal a felkiáltással: megint fogtunk kettőt! "
Fanni nehezen viselte a szerelmi háromszöget, pláne, miután rábukkant férje és Judit levelezéseire, ám viszonyuk 1942-ben véget ért, amikor a költőt másodszor is behívták munkaszolgálatra. A világháború aztán elhozta Fanni és Miklós legnehezebb éveit. A költőt háromszor vitték el munkaszolgálatra, 1940-ben, 1942-ben, majd 1944-ben, innen azonban már nem tért haza, főbe lőtték. Fifi, ahogy csak tudta, támogatta szerelmét, az utazások előtt bevásárolt neki, ha tehette, meglátogatta őt, és leveleket írt. Fannihoz sem volt kegyes a sors a háború alatt: többször megerőszakolták az orosz katonák. A világháború után Pozsonyi úti otthonukban élt, 1945-től a Magyar Rádió elnökének titkáraként, és híreket várt férjéről. 1946-ben tudta meg, hogy Abdán felnyitottak egy tömegsírt, ahol megtalálták Miklóst, majd Győrbe utazott, ahol azonosította a holttestet. A költőt pár hónappal később helyezték végső nyugalomra a Kerepesi úti temetőben. Gyarmati Fanni férje halála után visszavonult a nyilvánosság elől, a Színház-és Filmművészeti Főiskola tanára lett, és gondozta Radnóti hagyatékát.
Az özvegy teljesen elzárkózott a nyilvánosságtól, férjéről nem írt, és a vele kapcsolatos intézmények ünnepségein sem jelent meg. Ő vált a magyar irodalom leghűségesebb hitvesévé, és az emberséget képviselte az embertelenséggel szemben. 102 évesen hunyt el, 2014. február 15-én. Nyitókép: Müller Miklós Forrás: Nyáry Krisztián - Így szerettek ők, Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni: Napló 1935-1946 I-II.
Az 1940-es években fantasztikus művei születtek a költőnek. Ekkor keletkezett a Tétova óda, amely verset olvasva valószínűleg azóta is minden olvasó szívébe legalább egyszer könnyek köszönnek: "(…) a tárgyak összenéznek s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab az asztalon és csöppje hull a méznek s mint színarany golyó ragyog a teritőn, s magától csendül egy üres vizespohár. Boldog, mert véled él. " Kisebb megtorpanás, óvatosság fedezhető fel a sorok között. Olyan érzést kelt bennünk Radnóti, mintha megállítaná az időt, hogy kicsit elmélkedjünk, nézzünk körbe magunk körül, térképezzük fel a világot, a légteret, ami körbevesz. Gyönyörű művek követték egymást, mint például a Bájoló ("Rebbenő szemmel /ülök a fényben, / rózsafa ugrik / át a sövényen") vagy a sokak által ismert Levél a hitveshez: "Mikor láthatlak ujra, nem tudom már, ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár, s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék, s kihez vakon, némán is eltalálnék" Kettejük szerelme sajnos tragédiával zárult: az 1944-ben munkaszolgálatra behívott Radnóti Miklós nem tért haza élve.